Félbehagyott Firkálmányok Fiktív Figurái
Felháborodva Felkeresik Feltalálójukat
Fabulájuk Folytatásáért.
Lázár Ervin hangjátékai alapján írta: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Díjak:
Kótsi Patkó János Minősítő Diákszínjátszó Fesztivál, I. díj
Arany fokozatú minősítés
ELSŐ JELENET
L. KAUSZKO Halló! Író úr!
Halló!
P. LIMADOGON Csendesebben, no!
Még megijeszted!
L. KAUSZKO Nem árt neki egy
kis adrenalin… (hangosabban) HALLÓ!
Az író felriad, jobbra-balra néz,
nem lát senkit.
ÍRÓ Ki az?
L. KAUSZKO Én!
P. LIMADOGON Én is itt vagyok
ám!
ÍRÓ Kik
maguk? Mit akarnak? Egyáltalán hogy jöttek be a lakásomba?
L. KAUSZKO Beszédem van magával.
P. LIMADOGON Nem emlékszik ránk,
ugye?
ÍRÓ Sajnálom,
nem.
L. KAUSZKO Nagy kár.
P. LIMADOGON Mond magának
valamit az a név, hogy Passzerputh Limadogon?
ÍRÓ Honnan
tud erről? Van annak húsz éve is, hogy egy fecnire lefirkantottam ezt a nevet. Egy
nagy barátság történetét akartam megírni. Aztán nem lett belőle semmi. A másik
barátnak is ilyen bonyolult neve volt, ha jól emlékszem…
L. KAUSZKO Lentipentti
Kauszko, igen.
ÍRÓ Pontosan.
Gondolkodik. Értem már! Elvesztettem
a fecnit, és maguk megtalálták. Nos, hiába jöttek, az a feljegyzés egy vasat
sem ér már nekem.
P. LIMADOGON Szerintem félreért
minket. Mi azért jöttünk, hogy végre megírjon minket.
ÍRÓ Úgy
érti, hogy…?
P. LIMADOGON Úgy. Én Passzerputh
Limadogon vagyok. Ő meg Lenttipentti Kauszko. És követeljük a történetünket.
ÍRÓ Ne
vicceljenek! Legalább húsz éve volt annak… nincs mit kezdjek magukkal most!
Annak idején biztos azért nem írtam meg a történetüket, mert… mert úgy
gondoltam, hogy nem elég fontos.
L. KAUSZKO Jó kifogás. Én
is ezt mondanám.
P. LIMADOGON Vallja be, hogy
csak lusta volt.
L. KAUSZKO De most jóvá teheti az egészet. Bepótolhatja az
elmaradását.
ÍRÓ Álljon
meg a menet! Ezt nem lehet. Képzeljék el, ha minden megíratlan hősöm idetódulna.
Be sem férnének az előszobába!
P. LIMADOGON Nem is férnek.
Mindketten hátranéznek. Hátul
nagy nyüzsgés, motyogás, tolakodás.
SZEREPLŐ1 Nyissatok már ki egy ablakot!
SZEREPLŐ2 Nem kap oxigént
az agyatok!
SZEREPLŐ3 Hé, mit
csináltok?
SZEREPLŐ4 Tegyetek le
most azonnal!
SZEREPLŐ5 Nem, én nem…!
L. KAUSZKO Ha jól hallom,
valakit már ki is lógattak az ablakon.
P. LIMADOGON Jaj, már megint a
lázadók? A polgárháború óta kezelhetetlenek.
L. KAUSZKO Ez is a maga hibája. Nem fejezte be a novelláját a
polgárháborúról.
P. LIMADOGON Mindegy, úgyis csak
egy sort kapott, aztán őt is lehúzta.
ÍRÓ Jézusom…
P. LIMADOGON Nem, ő nincs itt.
Róla nem írt semmit.
Egyenként bejönnek a szereplők.
SZEREPLŐ1 Nobel-díjat kellett volna kapnom a kutatásaimért!
Nobel-díjat! Erre fel mi jár nekem? Egy befejezetlen fejezet arról, hogy aljas
rágalommal börtönbe juttatnak. És onnan azóta sem szedett ki, pedig jól tudja,
hogy semmi közöm ahhoz a robbantáshoz! Felháborító!
SZEREPLŐ6 Miért? Ó! Miért
is kellett meghaljon szegény Pedro abban a robbantásban?!
ÍRÓ Na de
hogy téged mikor…?
SZEREPLŐ6 Én vagyok az,
akit arról a lányról alkottál meg… az a… hogy is hívják? Na, róla. Remélem,
most örülsz.
SZEREPLŐ5 Ugyanolyan
hisztis, mint ő.
SZEREPLŐ4 Pontosan!
SZEREPLŐ3 Nem látta
valaki Amarillát?
SZEREPLŐ2 Jaj, Anya! Már
megint beleszólsz! Mindig beleszólsz! Ne szólj bele!
ÍRÓ Amarilla?
P. LIMADOGON Rá sem emlékszik? Az
elsők között volt! Óriási lehetőség rejlett benne.
L. KAUSZKO Persze, messze
nem akkora, mint bennünk, abban azért
egyetérthetünk.
P. LIMADOGON Nyilvánvalóan.
ÍRÓ Nem,
még mindig nem emlékszem. Lehet, hogy…?
L. Kauszko meg se várja, hogy
eszébe jusson, rögtön közbeszakítja.
L. KAUSZKO Igen, igen,
pontosan! Most, hogy ez is eszébe jutott, el is kezdheti a mi történetünket!
ÍRÓ magában Amarilla… ez a
név túl ismerős.
P. LIMADOGON Bezzeg a
Passzerputh Limadogon nem volt az!
ÍRÓ Értsék meg, én ezt akkor
sem tudom megtenni… teljesen más voltam, amikor kitaláltam magukat. Akkor még reménykedtem
a reménytelenségben. Akkor még hittem abban, hogy valami újjal is előállhatok.
P. LIMADOGON Nosza rajta! Itt a
soha vissza nem térő alkalom.
L. KAUSZKO Addig úgyse
megyünk el, amíg nem fejezi be a történetünket.
ÍRÓ De
most már nem írok. Semmit.
Feszült csönd.
P. LIMADOGON Nem-e?!
A szereplők nekirontanak az
írónak, felháborodottan követelik a történetüket, hangosan kiabálnak.
ÍRÓ Sajnálom!
Családom van, feleségem, gyermekem…
P. LIMADOGON És velünk mi lesz?
Minket nem maga keltett életre?
L. KAUSZKO Itt akar hagyni…
árván?
SZEREPLŐ1 Ezért vizsgáltam évekig a harmonikusan transzponált
parabolisztikus-antennatív infantilizmust?!
ÍRÓ Maga is tudja, hogy ez sosem
létezett.
SZEREPLŐ1 sértődötten Hát most már
nem is fog!
L. KAUSZKO Nagyon melegen
ajánlom, hogy iparkodjon azzal a történettel! Különben durvább módszerekhez
folyamodunk.
ÍRÓ Ezt
hogy érti?
P. LIMADOGON Tudunk magáról… dolgocskákat.
ÍRÓ Miféle
„dolgocskákat”?
L. KAUSZKO A fejében
éldegéltünk évekig, és még maga kérdi?
P. LIMADOGON Egy nagy barátság
történetét akarta velünk megírni, jól emlékszem? Miért is? Mert cserbenhagyta
az, akit a barátjának gondolt?
SZEREPLŐ5 Ejj, a hálátlan
fráter!
ÍRÓ Elég
legyen!
L. KAUSZKO De miért is
hagyta cserben? Volt az a lány… emlékeztek?
SZEREPLŐ6 Hogyne
emlékeznék! Szőke volt. Mondjuk szerintem festette a haját. Nem volt valami különös
szépség. Szebbről is mintázhatott volna. És túl lapos a fenekem…
P. LIMADOGON Pedig tényleg úgy
tűnt, ez egy örökké tartó barátság lett volna.
L. KAUSZKO Ha nem lett
volna az a per…!
P. LIMADOGON Meg az évekig tartó
huzavona a bíróságon…
L. KAUSZKO Ki is volt a
hunyó?
P. LIMADOGON És ki is itta meg a
levét a dolognak?
SZEREPLŐ5 Nem volt egy
tisztességes meccs, erre még én is emlékszem!
P. LIMADOGON Egy tragédiába
torkolló történet…
L. KAUSZKO Szörnyű lenne
ezekkel az emlékekkel szembesülni minden… egyes… nap.
ÍRÓ Elég! Mit
akarnak tőlem?
P. LIMADOGON Mondtuk már, nem?
Történetet!
ÍRÓ Történetet,
rendben! De miről?
MINDENKI Rólunk!
L. KAUSZKO És jó lenne, ha
most az egyszer időben nekiállna a történetének, mert a többi szereplő még
nálunk is türelmetlenebb.
ÍRÓ Rendben.
Igyekszem. Hahó! Mindenki! Figyelem!
A szereplők felfigyelnek,
kíváncsian nézik az írót.
ÍRÓ Aggodalomra
semmi ok! Mindenkivel foglalkozni fogok, senki sem marad megíratlanul! Kezdjük
a legelejétől! Ki ismeri Amarillát?
SZEREPLŐ3 Hát én!
Gyönyörűen szép, szőke haja volt… és csodásan énekelt. Mindig is szerettem
volna egy lányt, aki szépen énekel. De aztán… elszakították tőlem. Az
álarcosok. Még fegyver is volt náluk! Én nem hagytam, toporzékoltam, de hiába, betuszkolták
egy hintóba, én a hintó után iramodtam, de esett az eső, süvített az ég,
dörgött a szél…
SZEREPLŐ2 Anya! Már
megint összevissza beszélsz!
ÍRÓ És hol
van most Amarilla?
SZEREPLŐ2 A falon túl. De
oda nem mehet senki. Veszélyes.
SANYI Mi van a
falon túl? Miért nem mehetünk oda?
SZEREPLŐ2 Mert
megmondtam, hogy nem! Miért kell neked mindig ellenkezni?
SZEREPLŐ6 Lehet, hogy egy
csomó vén hapsi van ott kinn egy rakáson, és rettegnek, hogy mi lesz, ha már nem
rettegnek tőlük az emberek.
SZEREPLŐ3 Menjünk el!
Keressük meg Amarillát!
MINDENKI Menjünk!
Mennek.
Mennek.
 |
| Létrások Derecskén, a Kótsi Patkó János Minősítő Diákszínjátszó Fesztiválon |
No comments:
Post a Comment